Egy, két, há...indulás!

A szülinapja körül kezdett el lépegetni Laura. Először csak pár lépést tett, aztán egyre többet, de mindig az volt a vége, hogy a karjainkba ugrott. Egy hónap alatt eléggé belejött a járásba. Kezdetben mászkált is, most már csak akkor, ha fáradt, ha valamit közelről nézgél, vagy fel kell jönni a nagy lépcsőn. Mindent el akar érni, mindenre kíváncsi. Egyre profibban egyensúlyozik a kezével, néha tottyan, de már elég ritkán. Inkább azt vettem észre, hogy ügyesen "menti" a helyzetet. 
Persze, ha fáradt mindenhova is beesik, nekiesik. Ezzel egyenesen arányos, hogy egyre több puklija van, amióta nekiállt mocorogni. De ezek szerencsére nem nagy dolgok, mehet tovább a játék és a felfedezés. 

Mostanság könnyebb dolgom van, állva lehet öltöztetni, ha nyitom az ajtót indul sétálni. Persze azért a lépcsőn leviszem, de a lépcsőházban már botorkál. Az utcán mindent megnéz, megkóstol. Imádja a homok érzését a keze között. Ügyesen hintázik, és egyre bátrabb a hasonló korú gyerekekkel. Kedvesen integet nekik, kíváncsian nézi őket.

A babaúszós társaival is egyre nyitottabb, nézegeti a szomszédokat a szomszédos pelenkázó asztalokon. A vízben pancsol, ügyesebben merül, csapkod, pancsol, viháncol mindig. Talán az első foglalkozás után aludt csak el egyből, azóta kicsit nehezebb lefárasztani a kishölgyet.

Imádom, hogy itt a jobb idő és lehet menni játszótérre, vagy bicajjal a gyerekülésben. Nemrég egy teljesítménytúrán is részt vettünk, bár úgy terveztük, hogy odaúton majd kialussza magát és majd nézelődik, de sajnos nem így történt. A bicajos ülésben érték el az álommanók, szóval gyakorlatilag végigaludta a túrát, de azért járt az oklevél és a választott ajándék. :)

Úgy veszem észre, hogy már sok mindent megismer, felismer. Szereti a hintát, a kutyákat, a villamost. Van egy "rácsos" trambulin is a környéken (ld. a fotón), ott is élvezi, hogy mozog a föld alatta, egyensúlyozni kell, szerintem nem kis meló ez neki. Az úszáson is van egy lebegő alagút féle, olyan gyorsan átmászik rajta, hogy nem győzünk felkészülni arra, hogy majd beleugrik a vízbe a végén. Bent a lakásban is sokat mocorog, megy, bebújik mindenhova, a kanapén már szinte huncutul várja, hogy majd mit szólunk, hogy ő ott bulizik akár állva is.

Olvastam, hogy ilyenkor felméri a reakciókat, hogy mennyire vagyunk megijedve, mennyire erősen mondjuk neki azt, hogy nem szabad. A védőnő szerint valami más alternatívát kell neki mutatni, más játékot vagy tevékenységet, ha valami olyat csinál, amit nem szabadna. Azért ez néha nem egyszerű, főleg, ha másodpercek alatt homok van a szájában. 

Tanítjuk neki a tárgyak, állatok nevét, szerintem már egyre ügyesebben ismeri fel őket. A hangja is sokat változott, vannak bizonyos "szavak", amik visszatérnek egy-egy tevékenységnél. Például az ÓÓÓ az, amikor letottyan, vagy valami olyan történik, amire nem számított. Hasonlót használ arra is, amikor valami, amivel játszott beesik valahova és nem éri el. Aztán van a még/kérem típusú hang. Néha szinte csicsereg, beszélget és kommentál dolgokat. Már kezdi megmutatni a dolgokat, ha például nem találjuk a másik zoknit, akkor megpróbál segíteni abban, hogy hol van. 

Imádom nézni az arcát, amikor kap egy "utasítást" és elkezdi feldolgozni a hallottakat. Például mondjuk neki, hogy hol van a plüss jávorszarvas, hallja, ízleli a mondatot, majd elkezd arra mutatni, majd el is indul érte és örömmel hozza nekünk. Fergeteges, hogy bő egy év alatt itt tartunk, hogy szinte "értjük egymást".

Azt is olvastam, hogy érdemes bevonni a munkába. Teregetéskor, ruhaszortírozáskor, játékok elpakolásakor már lehet rá számítani. Elteszi a helyére a sapkáját, a gyengébb tépőzáras cipőjét le is vette már. Ezért is fontosak a rutin dolgok, mert tudja mit hol talál és mikor mi történik. Néhány dolgán azért érdemes lesz majd finomítani: az étkezés végét az jelzi, hogy eldobálja a pepét és a kulacsát :)

Az etetés is sokat változott már, szívesen rágcsál sajtot, paprikát, husi darabokat. Apa kedvtelésből rászoktatta, hogy együtt egyenek :) Olyan édesek együtt, hogy elolvad a szívem olyankor. Kijött a 10. fogacska is, bár lehet valami megint indul majd... :) Úgy érzem egy kicsit beállt egy kellemes harmónia nemrég (aztán jött az óraállítás), de azért ez már egy könnyebb, rugalmasabb időszak azt hiszem.

u.i. Ja, és kiválasztottuk az első járós cipőcskét is :)