Amiután eldöntöttük melyik bölcsi lesz a nyerő, beadtuk a jelentkezési lapot (olyan fura, mert listaszerű, mint az iskolai jelentkezés). A felvételi döntést hamar megkaptuk, így lélekben már készülhettünk arra, hogy ősszel megváltozik az életünk. A munkahely és a bölcsi is rugalmasan állt ehhez a kérdéshez, csupán annyit tudtam, hogy ősz végéig szereti az önkormányzat, ha fel vannak töltve a helyek. Sajnos néhányszor a túljelentkezés miatt van, akit nem is tudnak fogadni. Ilyenkor nekik a családi bölcsőde, vagy egyéb megoldás kell, ha vissza kell mennie a szülőnek dolgozni. Szerencsére Laurát várták, fogadták.
November 30-i dátumot tűztünk ki kezdésnek. Ősszel rendezett a bölcsi egy családi napot, gondoltuk jó móka lesz barátkozni a hellyel, a dolgozókkal, többiekkel. Nagyon jól éreztük magunkat, volt lovaskocsizás, ugróálóvárazás, zsákbamacska, gofri, és kreatívkodás is. Igaz itt kóstolta meg Laura először a sógyurmát, szegénykém úgy prüszkölt, mint egy cica, folyt a nyála rendesen, biztos sós volt :)
Aztán elérkezett a családlátogatás ideje is. Kicsit izgultam, de felesleges volt. Beszélgettünk a gondozónővel Lauráraól, a szokásainkról, naprendről.
Első nap, amikor mentünk és vittük az ételes dobozt, szegény Laura bebukott a küszöbön és szétesett a doboz :) Gondoltam jó kezdés, de izgatott volt nagyon.
A beszoktatás egyébként nálunk kicsit elnyújtott volt, mivel nem volt sürgős a dolog. November 20-án ment először Laura december 15-ig az ünnepek miatt. Utána csak január 8-án nyitott ki a bölcsi a téli bezárások után. Az első napokban csak 10-re mentünk ebéd utánig. A maradék ebédet hazahoztuk kis dobozban, hogy itthon még ismerkedjen a benti ízekkel. Néha kevés sikerrel zajlott ez az ismerkedés, de nem adtuk fel. A következő héten már kicsit többet voltunk bent, 9:30-ra vagy 9-re mentünk és ebéd utánig maradtunk. Megismertük az ottani gyerekeket - bár téli időszak révén elég sokan voltak sajnos betegek, bár lehet ez a családiasabb létszám is kedvezett az ismerkedésnek - megnézegettük a játékokat, minek hol a helye ilyesmik. Furcsa érzés volt máshol nevelgetni Laurát, hogy ezt nem szabad, vagy ne vegye el mástól a játékot. Nem igazán éreztem magam ebben a helyzetben komfortosan, nem akartam lógni rajta, azt sem, hogy ő lógjon rajtam, hagytam, hogy fedezze csak fel az új környzetet. Olyakor odajött az ölembe, amikor valami nem egyezett az igazságérzetével, kényelmével, de legtöbbször nézelődött. Az első időszakban inkább játszóháznak tűnik a bölcsi, mint "munkahelynek". Korábban is jártunk már szerencsére babás környezetbe, de azért ez mégiscsak új neki minden értelemben. Új hasonló korú gyerekek, új szabályok, új játékok, új interakciók.
Télapó napján küldtek ki először a teremből, mert elvolt Laura. Kicsit sírt, amikor kimentek az udvarra, meg megijedt a télapótól is egy picit, de nem volt vészes. Másnap már igyekeztem fizikailag is távol lenni, ügyeket intéztem és siettem vissza ebéd utánra. Olyan fura, hogy 3 óra hossza nem is olyan sok, de olyan érdekesen érzi magát az ember ilyenkor, hogy az elmondhatatlan. Persze először van távol ilyen sokat, kevésbé ismerős helyen a gyermek, ami azért nem egyszerű már önmagában sem. Laura egész jól elvolt, amikor ott hagytam reggelente kicsit elszomorodott, a szája lekonyúlt, kicsit könnyes lett a szeme, de nagyon ügyesen feltalálta magát utána. Szívesen kreatívkodik színez, ragaszt, és így könnyen el lehet terelni a gondolatait a félelemtől. Felnőtt fejjel nehéz megérteni, hogy mit érezhet. Bár el tudnánk neki mondani úgy, hogy meg is érti, hogy sosem hagyjuk ott, mindig megyünk érte. De azért jól is esik ez a ragaszkodás, bár félig belesajdul a szívünk. 2023 utolsó bölcsis hetén még kicsit bementem a terembe, majd ott is hagytam, a hét második felében már gyors puszis búcsúzás után 8-tól ebéd utánig volt Laura a csoportjában.
Az ünnepek körüli 3 hét szünet kicsit nehezebb volt, próbálni megtartani a bölcsis rutint, de éreztetni az ünnepi varázst, meg kicsit kihasználni, hogy még együtt lehetünk. Szerencsére akkor volt a karácsonyi vásár, így örömmel vetette bele magát a már említett forgatagba, ahol lovagolt, körhintázott, és szaladgált vég nélkül a szalmalabirintusban is.
A január 8-i héten a megszokott rend szerint mentünk reggel 8-ra és ebéd után elhoztam Laurát. Ez az ebéd után elhozós módi egyébként kicsit nehéz volt nekem, mert álmos volt már, néha a kocsiban alig tudtam ébren tartani, sőt volt, amikor elaludt, felhoztam és itthon ébredt fel, amikor az ágyba került. Mostanra már azt hiszem tudja, hogy mi a dörgés, és a végén már a gyors kabátlevétel után ment is az ágyhoz és néha szó nélkül elaludt. A 15-i hetet úgy kezdtük, mint előtte 8-12. Szerdán viszont már ott is aludt a leányzó. Próbáltam tréningezni, hogy juhúú végre ott alhatsz a többiekkel, meg, hogy lesz saját ágyad stb. Azt hiszem használt ez a féle hozzáállás, mert örül, amikor megyünk a bölcsi felé, messziről mondja, hogy BÖÖÖ, és örömmel szalad befelé. Mindig előkészítem a hangulatát az új kalandok, élmények befogadására. Mielőtt ott aludt, apa is eljött néhányszor érte, mondtam neki, hogy meg kell tapasztalnia azt, amikor a gyerkőcrámosolyog, szalad és rá is ugrik, amikor megyünk érte. Annyira cuki volt ilyenkor Laura. Néha nem tudta abbahagyni az örömkodést és hangosan kiabált, hogy AVA AVA AVA (=anya), nagyon várt már minket. Ha ketten voltunk egyébként csak egyikünknek örült ilyen fennhangon, a másik kiegészítő szereplő lett. No mondták, hogy menjen 1 körül, fél 1-re, ha nem sikerülne elaltatni valami miatt. Azt mondták szépen elvonult, bár nem aludt sokat, de ügyes volt. Másnap is vitte a kis kutyust, a pepét és leheveredett. Pénteken már kicsit tovább, majdnem fél 2-ig is aludt.
Remélem megtalálja majd azt a nyugis, pihentető légkört, ahol biztonságban érzi magát ahhoz, hogy többet is aludjon. Itthon sem könnyű mindig az alvás, azt érzem rajta, hogy mindig élményeket akar szerezni, nem akar lemaradni semmiről. Van, hogy néha reggelenként korábban kel és már fél 6kor kirakózni szeretne. Nem semmi kislány, de reméljük a bölcsit is jól veszi majd. Mostanra egyébként már eljutottunk oda, hogy a gondozónőért is sír, ha elmegy :) Mondtam, hogy ez teljesen jó dolog, mert elfogadta és szereti őt. Január végén megyek vissza dolgozni, nem sok nap van már addig, bízom benne, hogy hamar belejövünk ebbe az új rendszerbe. Sajnos kevés időnk lesz majd együtt, ezért igyekszünk okosan, tartalmasan beosztani a maradék időt :)