Ugrás a fő tartalomra

Cukiságok tárháza

Az előző bejegyzésben már írtam arról egy kicsit, hogy milyen változások történnek ebben az időszakban. Most külön említenék pár cukiságot, amivel megmosolyogtat bennünket.

- Ha megkérdezzük, hogy hol a baba, akkor rámutat a róla készült egy napos babát ábrázoló fotóra, ami a polcon van. Nem nagyon mutogattuk neki ezt külön, azért is cuki, hogy kiszúrta és fel is ismeri a képet.

- Puszit ad az arcunkra, küld is :)

- Néha azt gondolom, hogy egy cica veszett el benne, örömmel belebújik mindenféle kosárba, dobozba, ruháskosárba, fiókba, szinte bármibe, amiről mi még csak nem is gondolnánk, hogy jó lehet neki kuckónak.

- Szívesen összebújik velünk

- Gyakrabban látom már, hogy ébredezik a humora is: kinevet bennünket olyan szituációkban, ami valóban humoros - vagy legalábbis neki az :)

- Szívesen incselkedik velünk, próbálgatja, hogy mit szabad és mit nem, gyakran úgy találjuk, hogy áll az ágyon és várja, hogy ugorjunk, szaladjunk érte :) Szerencsére csak kivár és nem indul neki :)

- Néha, ha kedve szottyan táncra perdül :)

- Szívesen segít, örömmel odahoz, visszahoz mindent

- Próbálkozik ellesni a szokásokat, lelkesen fésülködik is

- Észrevettem, hogy most már nem csak a rombolás érdekli, néha már építkezni is szeret

- Eltanulta a bújócskát, bár nem fejlesztette még tökélyre, azért itt ott kilóg a lábacskája, vagy inkább az egész teste mindenhonnan :)

- Tapsifüles, hát ez az egyik személyes kedvencem. Tapsolt és mutatta a fülét, mert hát tapsi-füles, és milyen igaza is van :)

Amikor ezeket tapasztaljuk mindig elmosolyodunk, én még meg is szoktam néha lepődni, olyan nahát tényleg módon, hogy miket meglát, felfedez ez a kishölgy ebben a nagy világban.



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy, két, há...indulás!

A szülinapja körül kezdett el lépegetni Laura. Először csak pár lépést tett, aztán egyre többet, de mindig az volt a vége, hogy a karjainkba ugrott. Egy hónap alatt eléggé belejött a járásba. Kezdetben mászkált is, most már csak akkor, ha fáradt, ha valamit közelről nézgél, vagy fel kell jönni a nagy lépcsőn. Mindent el akar érni, mindenre kíváncsi. Egyre profibban egyensúlyozik a kezével, néha tottyan, de már elég ritkán. Inkább azt vettem észre, hogy ügyesen "menti" a helyzetet.  Persze, ha fáradt mindenhova is beesik, nekiesik. Ezzel egyenesen arányos, hogy egyre több puklija van, amióta nekiállt mocorogni. De ezek szerencsére nem nagy dolgok, mehet tovább a játék és a felfedezés.  Mostanság könnyebb dolgom van, állva lehet öltöztetni, ha nyitom az ajtót indul sétálni. Persze azért a lépcsőn leviszem, de a lépcsőházban már botorkál. Az utcán mindent megnéz, megkóstol. Imádja a homok érzését a keze között. Ügyesen hintázik, és egyre bátrabb a hasonló korú gyerekekkel. Kedve

Az önállóság útján

Tudtuk, hogy egyszer eljön az az idő, amikor Laura nagyobb lesz, nekem vissza kell mennem dolgozni, és neki el kell kezdenie a bölcsit. Az önkormányzati intézményeknél általában tavasszal vagy nyár elején szokott lenni nyílt nap, amire előre bejelentkeztünk és megnéztünk 3 kiválaszott helyet. Na de mi alapján is választ a szülő, főleg, aki nem is a városban nőtt fel? Közelség, szimpátia nagyjából. A felújított bölcsődék nagyjából ugyanolyan séma alapján néznek ki. Az egyik megnézett hely kevésbé volt szimpatikus, kicsit távolabb is van tőlünk. A másik kettő igazából nagyjából ugyanazt nyújtotta, így csak érzésre hagyatkoztunk. Amiután eldöntöttük melyik bölcsi lesz a nyerő, beadtuk a jelentkezési lapot (olyan fura, mert listaszerű, mint az iskolai jelentkezés). A felvételi döntést hamar megkaptuk, így lélekben már készülhettünk arra, hogy ősszel megváltozik az életünk. A munkahely és a bölcsi is rugalmasan állt ehhez a kérdéshez, csupán annyit tudtam, hogy ősz végéig szereti az önkormá

365

Miután ősszel apa, januárban pedig anya ünnepelte a születésnapját, izgatottan vártuk a február 6-át, amikor Laura 1 éves lesz. Próbáltunk összehozni a napirendnek megfelelően egy kis bulit neki. Valamivel könnyebb lehetne ez nyáron, vagy jobb időben egy kerti partyn, de így járnak a téli szülinaposok :)  Szóval készültem dekorációval, lufikkal, és annyira édes volt, amikor ezeket megpillantotta reggel. Sütöttem pár muffint vendégvárónak. Sokáig terveztük a csodálatos szülinapi tortát is: olyan íz legyen amit ehet, ne legyen gluténos (miattam), ne legyen tejes (Laura miatt), ne legyen benne olyan mag, ami tiltólistás (mogyoró), de végül elkészült. Egy gyönyörű színátmenetes hőlégballonos macis eperkrémes csoda.  A tortázást ebéd utánra időzítettük, amikor kicsit élénkebb (bár azóta alakult már a napirend, de kb 10-től délután 2-ig aktívkodott). Itt voltak a nagyszülők is, így együtt éltük át ezt a nagy eseményt. Laura csodálkozott először a tortán, messziről mérlegelte a lufis macis éd