Ugrás a fő tartalomra

Tenger

Külön fejezetet szánnék ennek a remek kalandnak. Vacilláltunk sokat a tengerparti nyaraláson, de egy percre sem bántam meg, hogy elutaztunk. Az út hossza ijesztőnek tűnt, hát még az éjszakai vezetés, de megoldottuk. Fürdés után felöltöztettük és kocsiba tettük, kicsit talán később került "ágyba", mint szokott, de stratégiai szempontból ez fontos volt. Magyarországon még én vezettem, addig apa és gyerkőc pihent. Mivel apa szülinapja köré szerveztük az utat, így több kisebb megállónk is volt: egy matrica vásárlós és egy éjféli alkoholmentes pezsgővel koccintós. Laura felkelt a pihenőkön, de mosolygott kettőt, örült, hogy ott vagyunk, megnyugtattuk, hogy rendben van minden és vissza is aludt szépen. 

Kora reggel értünk oda, kicsit kényelmesen érkeztünk, mert még igencsak pirkadt. Megkerestük a szállást, aztán kimentünk a tengerhez, épp kelt fel a nap. Olyan nagyon jó volt ott "ébredni". Friss hűvös tengeri szél, napfelkelte, vizes homok. Épp fáztunk egy kicsit, lehet a reggel vagy a fáradtság, de nagyon nagy élmény volt ez mindhármunknak. Laura első igazi tengeri nyaralása. (Felveszi velem a versenyt, így hogy még nincs 2 éves, de már járt Szerbiában, Romániában, Olaszországban.) Mivel kicsit elfáradtunk, délelőtt a szállásra is várni kellett és a parkolóért is véres verseny volt, amikor bejutottunk a szobába nagyot szusszantunk. Próbáltunk aludni, de szenvedés volt inkább, Laura még az ágyról is leesett sajnos. De ez volt a mélypontunk azt hiszem, innen csak felfelé ívelt minden.

Gyerekkel azért el kell osztani a tervezett programokat úgy 5-tel, korábbi életünkhöz képest akár 10-el is. :) De azt mondom elégedett vagyok, volt strandolás, medencézés, kagyló gyűjtés, jégkrém, étterem, homokozás, kirándulás, minden. Még egy velencei látogatás is belefért, Murano és Burano látogatással. Igaz ez a nap kicsit zsúfolt volt, de egyszer egy életben látni kell Velencét is.

Laura nagyon élvezte a homokozást, apával nagy árkokat, alagutakat ástak a napernyő alatt. A szálláshoz tartozott napágy meg napernyő is, így mindig volt jó helyünk :) (majdnem) Mellettünk általában 2 nagyon kedves idősebb pár volt, Treviso-ból jöttek és a nyaralás végére úgy megkedveltük egymást, hogy szinte Laura olasz nagypapája lett az egyik úr. Még pezsgőre is meghívtak bennünket a parton. Annyira jó élmény volt ez mindenkinek. Jó lenne őket megtalálni, esetleg összebeszélni, hogy 2024-ben is együtt nyaraljunk. Nincs ahhoz fogható élmény, amikor egy szülő látja a nemrégiben még csak mászkáló gyermekét, ahogy szalad a vízbe, matat a víz alatt, úgy kell lefogni, hogy bekenjük naptejjel, vagy szinte sír, amikor nem engedjük be a túl hidegvizes medencébe. Szinte falja a világot, amikor egy játszótéren a nem magyar gyerekekkel "játszik", vagy amikor kóstolja a pizzát. Ha nem volna nyáron olyan erős a napsütés teljesen biztos vagyok benne, hogy eggyé válna a vízzel ez a kislány :)

Bízunk benne, hogy vissza tudunk térni erre a kényelmes, lassan mélyülő homokos tengerpartra, ahol hagytunk még bőven látnivalót :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy, két, há...indulás!

A szülinapja körül kezdett el lépegetni Laura. Először csak pár lépést tett, aztán egyre többet, de mindig az volt a vége, hogy a karjainkba ugrott. Egy hónap alatt eléggé belejött a járásba. Kezdetben mászkált is, most már csak akkor, ha fáradt, ha valamit közelről nézgél, vagy fel kell jönni a nagy lépcsőn. Mindent el akar érni, mindenre kíváncsi. Egyre profibban egyensúlyozik a kezével, néha tottyan, de már elég ritkán. Inkább azt vettem észre, hogy ügyesen "menti" a helyzetet.  Persze, ha fáradt mindenhova is beesik, nekiesik. Ezzel egyenesen arányos, hogy egyre több puklija van, amióta nekiállt mocorogni. De ezek szerencsére nem nagy dolgok, mehet tovább a játék és a felfedezés.  Mostanság könnyebb dolgom van, állva lehet öltöztetni, ha nyitom az ajtót indul sétálni. Persze azért a lépcsőn leviszem, de a lépcsőházban már botorkál. Az utcán mindent megnéz, megkóstol. Imádja a homok érzését a keze között. Ügyesen hintázik, és egyre bátrabb a hasonló korú gyerekekkel. Kedve

Az önállóság útján

Tudtuk, hogy egyszer eljön az az idő, amikor Laura nagyobb lesz, nekem vissza kell mennem dolgozni, és neki el kell kezdenie a bölcsit. Az önkormányzati intézményeknél általában tavasszal vagy nyár elején szokott lenni nyílt nap, amire előre bejelentkeztünk és megnéztünk 3 kiválaszott helyet. Na de mi alapján is választ a szülő, főleg, aki nem is a városban nőtt fel? Közelség, szimpátia nagyjából. A felújított bölcsődék nagyjából ugyanolyan séma alapján néznek ki. Az egyik megnézett hely kevésbé volt szimpatikus, kicsit távolabb is van tőlünk. A másik kettő igazából nagyjából ugyanazt nyújtotta, így csak érzésre hagyatkoztunk. Amiután eldöntöttük melyik bölcsi lesz a nyerő, beadtuk a jelentkezési lapot (olyan fura, mert listaszerű, mint az iskolai jelentkezés). A felvételi döntést hamar megkaptuk, így lélekben már készülhettünk arra, hogy ősszel megváltozik az életünk. A munkahely és a bölcsi is rugalmasan állt ehhez a kérdéshez, csupán annyit tudtam, hogy ősz végéig szereti az önkormá

365

Miután ősszel apa, januárban pedig anya ünnepelte a születésnapját, izgatottan vártuk a február 6-át, amikor Laura 1 éves lesz. Próbáltunk összehozni a napirendnek megfelelően egy kis bulit neki. Valamivel könnyebb lehetne ez nyáron, vagy jobb időben egy kerti partyn, de így járnak a téli szülinaposok :)  Szóval készültem dekorációval, lufikkal, és annyira édes volt, amikor ezeket megpillantotta reggel. Sütöttem pár muffint vendégvárónak. Sokáig terveztük a csodálatos szülinapi tortát is: olyan íz legyen amit ehet, ne legyen gluténos (miattam), ne legyen tejes (Laura miatt), ne legyen benne olyan mag, ami tiltólistás (mogyoró), de végül elkészült. Egy gyönyörű színátmenetes hőlégballonos macis eperkrémes csoda.  A tortázást ebéd utánra időzítettük, amikor kicsit élénkebb (bár azóta alakult már a napirend, de kb 10-től délután 2-ig aktívkodott). Itt voltak a nagyszülők is, így együtt éltük át ezt a nagy eseményt. Laura csodálkozott először a tortán, messziről mérlegelte a lufis macis éd