Laura mesék

Bejegyzések

Legutóbbi bejegyzések

Tenger

Külön fejezetet szánnék ennek a remek kalandnak. Vacilláltunk sokat a tengerparti nyaraláson, de egy percre sem bántam meg, hogy elutaztunk. Az út hossza ijesztőnek tűnt, hát még az éjszakai vezetés, de megoldottuk. Fürdés után felöltöztettük és kocsiba tettük, kicsit talán később került "ágyba", mint szokott, de stratégiai szempontból ez fontos volt. Magyarországon még én vezettem, addig apa és gyerkőc pihent. Mivel apa szülinapja köré szerveztük az utat, így több kisebb megállónk is volt: egy matrica vásárlós és egy éjféli alkoholmentes pezsgővel koccintós. Laura felkelt a pihenőkön, de mosolygott kettőt, örült, hogy ott vagyunk, megnyugtattuk, hogy rendben van minden és vissza is aludt szépen. Kora reggel értünk oda, kicsit kényelmesen érkeztünk, mert még igencsak pirkadt. Megkerestük a szállást, aztán kimentünk a tengerhez, épp kelt fel a nap. Olyan nagyon jó volt ott "ébredni". Friss hűvös tengeri szél, napfelkelte, vizes homok. Épp fáztunk egy kicsit, lehet a

Négy évszak

Kicsit elmaradva készítem ezt a bejegyzést, de jó szívvel tekintettem át az elmúlt időszak fotóit és most szeretném azokat a lépéseket, előrehaladásokat megosztani veled kedves olvasóm, amiket a fotók alapján láttam. 2023 tavaszától - mert hát februári lány révén, nehezebb mocorogni odakint, ha hideg az idő - egyre többet sétáltunk, kalandoztunk a környéken is. A húsvéti nyuszi egy nyuszibiciklit hozott, így azzal először a lakásban próbálkoztunk, majd kivittük a nagy vadonba is, azóta már felfejlesztette a tudását Laura ezen a téren is :) Ceruzát is kapott, így elkezdte a firkálgatást, néha azonban a ceruzát is megnyalja, megrágcsálja, ki tudja, de lesni kell folyamatosan. Volt itt Hollókői Húsvét, - itt történt velünk az első törés, amikor a hatvani szálláson valahogy minden is rossz volt: sírt, hisztis volt, leesett az ágyról, rosszul aludt, félrenyelte a rántott húst, alig vártuk, hogy vége legyen annak a fél napnak, de másnapra kicserélték... - wellness hétvége, bowlingozás, bic

Cukiságok tárháza

Az előző bejegyzésben már írtam arról egy kicsit, hogy milyen változások történnek ebben az időszakban. Most külön említenék pár cukiságot, amivel megmosolyogtat bennünket. - Ha megkérdezzük, hogy hol a baba, akkor rámutat a róla készült egy napos babát ábrázoló fotóra, ami a polcon van. Nem nagyon mutogattuk neki ezt külön, azért is cuki, hogy kiszúrta és fel is ismeri a képet. - Puszit ad az arcunkra, küld is :) - Néha azt gondolom, hogy egy cica veszett el benne, örömmel belebújik mindenféle kosárba, dobozba, ruháskosárba, fiókba, szinte bármibe, amiről mi még csak nem is gondolnánk, hogy jó lehet neki kuckónak. - Szívesen összebújik velünk - Gyakrabban látom már, hogy ébredezik a humora is: kinevet bennünket olyan szituációkban, ami valóban humoros - vagy legalábbis neki az :) - Szívesen incselkedik velünk, próbálgatja, hogy mit szabad és mit nem, gyakran úgy találjuk, hogy áll az ágyon és várja, hogy ugorjunk, szaladjunk érte :) Szerencsére csak kivár és nem indul neki :) - Néha,

Ki mit tud?

Nagyszerű előrehaladások vannak ebben a korszakban. Nagyon aranyosan megtanult rendesen fújni :) Sajnos a szülinapi tortánál még nem ment így, de a következőnél már sikere lesz. Vígan integet minden járókelőnek, cuppanós puszikat ad és küld is jó messziről. A kanapé sem akadály már számára, ügyesen felmászik mindenhova: kanapéra, fellépőre, számlira vagy pelenkás dobozra is. Lépcsőzés is alakul, kapaszkodva lépeget. Lassan meg sem állítja majd semmi. Az lesz az igazi nagy kaland. Az első egy évben olyan nagyon gyorsan fejlődött, most úgy érzem, hogy jelentőseket, de kisebbeket változik a csecsemőkorhoz képest. Nagyon érdekes volt látni, hogy a 48 centis kis csukott szemű - ám de lelkesen síró, tiltakozó - kis csöppségből egy önálló mászkáló, felfedező kis kalandor lett.

Egy, két, há...indulás!

A szülinapja körül kezdett el lépegetni Laura. Először csak pár lépést tett, aztán egyre többet, de mindig az volt a vége, hogy a karjainkba ugrott. Egy hónap alatt eléggé belejött a járásba. Kezdetben mászkált is, most már csak akkor, ha fáradt, ha valamit közelről nézgél, vagy fel kell jönni a nagy lépcsőn. Mindent el akar érni, mindenre kíváncsi. Egyre profibban egyensúlyozik a kezével, néha tottyan, de már elég ritkán. Inkább azt vettem észre, hogy ügyesen "menti" a helyzetet. Persze, ha fáradt mindenhova is beesik, nekiesik. Ezzel egyenesen arányos, hogy egyre több puklija van, amióta nekiállt mocorogni. De ezek szerencsére nem nagy dolgok, mehet tovább a játék és a felfedezés. Mostanság könnyebb dolgom van, állva lehet öltöztetni, ha nyitom az ajtót indul sétálni. Persze azért a lépcsőn leviszem, de a lépcsőházban már botorkál. Az utcán mindent megnéz, megkóstol. Imádja a homok érzését a keze között. Ügyesen hintázik, és egyre bátrabb a hasonló korú gyerekekkel. Kedve

365

Miután ősszel apa, januárban pedig anya ünnepelte a születésnapját, izgatottan vártuk a február 6-át, amikor Laura 1 éves lesz. Próbáltunk összehozni a napirendnek megfelelően egy kis bulit neki. Valamivel könnyebb lehetne ez nyáron, vagy jobb időben egy kerti partyn, de így járnak a téli szülinaposok :) Szóval készültem dekorációval, lufikkal, és annyira édes volt, amikor ezeket megpillantotta reggel. Sütöttem pár muffint vendégvárónak. Sokáig terveztük a csodálatos szülinapi tortát is: olyan íz legyen amit ehet, ne legyen gluténos (miattam), ne legyen tejes (Laura miatt), ne legyen benne olyan mag, ami tiltólistás (mogyoró), de végül elkészült. Egy gyönyörű színátmenetes hőlégballonos macis eperkrémes csoda. A tortázást ebéd utánra időzítettük, amikor kicsit élénkebb (bár azóta alakult már a napirend, de kb 10-től délután 2-ig aktívkodott). Itt voltak a nagyszülők is, így együtt éltük át ezt a nagy eseményt. Laura csodálkozott először a tortán, messziről mérlegelte a lufis macis éd